Úgy néz rám, mintha teljesen megőrültem volna. Pedig, tudja mit érzek, hisz egyszer már vele is megtörtént. Nem lehet ilyen eltaszító, tudja hogy szükségem van rá. Tudja, hogy egyedül ezt nem bírnám. Tudja, hogy bajba sodornám vele a családom és ez akár az életünkbe is kerülhet.
Tudja mivel jár ez. Nem teheti ezt velem, nem teheti a fajtájával. Min gondolkozik még?
A nyelvem elzsibbad, a szemem újból égni kezd, testem lángol. A nyakamat körül ölelő nyaklánc perzsel, a melleim közé lógó medál belefúródik bőrömbe.Az érzés lassan bekúszik agyamba, s minden sejtemet megfertőzve kér magának helyet. Szívem esze-veszett dübörgésbe fog. A meggyötört nő fájdalmas sóhajtással elfordul és a közeli szekrényhez csoszog.
Kezemet előhúzva köpenyem alól, a látványtól szörnyülködés söpör át testemen. A szobában lévő kis levegő mennyiség túl kevés a szervezetemnek. A lelkem ki akar törni a bőrömből, ki az ablakon, a levegőre, az erdőbe vagy még tovább. Zihálok, szívem erőteljesen csapódik mellkasomnak.
Csak a nőt bámulom, s hirtelen olyan gondolat hatol agyamba, ami felborítja az eddig történteket. Fogalmam sincs ki is ő valójában. Dühítő ez a zaj, amit a szekrényben művel.
Mély levegő. Tudd, hol vagy.
Benn marad a levegőm bársonyos mégis erőteljes hangja hallatán. Itt van velem, nem hagyott egyedül.
Tarkómon jól eső bizsergés kúszik végig. Érzi dühömmel, kétséggel járó melegségem. Bele lát az elmémbe.
Selymes, puha érintés csúszik arcomra, és mint egy porszívó ereje visszaszív a valóságba, ezzel kétségeimet letaszítva szívem sötét űrjébe.
- Minden rendben? -kérdezi barátságosan, de pontosan tudja hogy mi játszódik le bennem.
- Segítened kell! - könyörgök, ráncos kezeit szorongatva. - Mit kezdek egyedül?
- Nem vagy egyedül. - mosolyog és szabad kezét hajamra emeli.
- Kérlek! - húzom magamhoz a székből, így fejem hasára hajtom.
- Mayrise, öreg vagyok már ehhez. - emeli arcom tekintetére. - Ha megtudják, nincs menekvés. - lehámozza magáról kezeim és hátat fordít.
- Mi úgy is meghalunk. Rajta segíts, kérlek. - ugrok fel a székről és egyenesen hátára dőlők.
- May, ez.. - sóhajt fel.
- Ne! Tudom, milyen veszélyes. - erőteljesen rántom magam felé. Könnyek csillognak szemeiben és ez aggaszt. - Tisztában vagyok minden következménnyel. Megakarom védeni, bármi áron. - váltok kemény hangnemre.
- Mayrise.. - lehajtja fejét, látom amint alsó ajka vele pedig álla rángatózik. Értetlenül meredek rá, kezem tudtom nélkül mozdul arcához. Az arcát ellepő nedvesség felforrósítja bőröm. Megsértettem talán valamivel? Rosszat mondtam?
Nyakláncom újból mélyen bele váj bőrömbe. Szívem eszeveszett dobolásba kezd.
- Mi az? - szorítok vállaira. - Mondd már! - szólók rá erélyesebben. Sírva földre rogy, karján felcsúszik a köpeny, ahogy markoltam vállát. Mély és friss vágások tűnnek ki a sötétből csuklóján. - Mit csináltál? - ordítok ijedten és olyan erősen rázom a vállait a figyelemért, hogy ruhája varrata néhol felszakadozik.
Kézfejét fekete színű erek futják át, majd végig a karján.
Hirtelen csöndesség ölel minket körül, levegőm benn marad a felismerésre. Rám emeli tekintetét, szivárványhártyája feketén ízzik a mély mogyoróbarna helyett. Hátrébb húzom magam, de nem adom meg a távolságot. Apró mosolyra húzódik ajka.
- Ő is meghal.
